2016. nov 16.

Hello, Kairó!

írta: Juci T
Hello, Kairó!

img_5806.JPG

Aki ismer, az tudja, hogy az arab világ nagyon távol áll tőlem. Túl az üveghegyen, az Óperenciás tengeren is túl. Sőt még azon is túl. Elnézést! Nem fejtem ki részleteiben. 

Volt szerencsém Kairóba utazni a hétvégén üzleti út keretein belül és kb 4 órája landolt a gépem Budapesten, szóval elég friss az élmény. Úgy döntöttem, hogy ki kell adnom magamból az elmúlt pár nap eseményeit. Próbáltam, próbálok pozitív lenni, a dolgok jó oldalát nézni.…. 

Na de akkor, hogy rátérjek a lényegre.  Vasárnap délután indult a gépünk, Egyptair. Voltak fenntartásaim a légitársasággal kapcsolatban, de szerencsére nem volt semmi gond. Viszonylag kényelmes géppel mentünk, átszállás nélkül. 3 óra volt az út. Elég fullos kaját kaptunk. Lehetett választani a csirke és a marha közül. Előbbit választottam, rizs körettel. Volt még kis zöldség meg süti is. Ehető volt. Elég gyorsan eltelt a 3 óra szerencsére. 

A kintiek szerveztek nekünk fuvart a reptérről a hotelig. Vártak is ránk névtáblával. Sőt, olyan jó volt a szervezés, hogy pikk-pakk átjutottunk az útlevél ellenőrzésen, nem kellett a hosszú sorokban várakozni, hogy sorra kerüljünk. Bőrönd is megjött hamar és a fickó ’átadott’ minket a sofőrünknek. Nagyjából 30-40 perc volt az út a hotelig. Őszintén szólva, rémisztő a város látványa nekem. Mint valami háborús övezet, csak épp nem lőnek.  Romok, kosz mindenhol, az utcákon rengeteg ember.  Természetesen voltak helyek, ahol nem ilyen látvány tárult elénk, de nem az volt a jellemző.

img_5852_1.JPG

img_5846_1.JPG

A szálloda nagyon szuper volt. Megörültem mikor a recepciós mondta, hogy a piramisokra néző szobát kapok. De bárhogy próbáltam keresni a 2,5 nap alatt, nem találtam meg az építményeket a szoba ablakából. Jegyzet magamnak: szemüveg kell valószínűleg. Vagy? Ha valaki látja a képen, szóljon, legyen szíves. Köszönöm!

img_5835.JPG
Aznap este már sok mindent nem csináltunk, mert 8 után értünk a szállodába. Meg amúgy sem mertünk kimenni.

Másnap reggel a cégtől jöttek elénk a recepcióra és elsétáltunk az irodáig. Kicsit élet-halál séta volt az az 5 perc. Járda sehol, építkezés(nek látszó tevékenység) sok helyen, iszonyat sok autó, egyfolytában dudálnak és mennek (számomra) össze-vissza.
A következő ’meglepetés’ az a cég épülete volt. Finoman szólva sem modern. Igazából nem üvegpalotát vártam, de azért ahogy pl a mosdó, a konyha kinézett, az rémisztő volt-már úgy a bacilusok szempontjából. Lehet kicsit túlpörögtem, de nem voltam rest használni a kézfertőtlenítőmet. Maradjunk annyiban.
Viszont az emberek nagyon kedvesek, segítőkészek voltak.
Hétfő este elvittek minket vacsorázni a Nílus partján lévő egyik étterembe. Nem volt rossz a látvány főleg, hogy aznap volt a szuperhold is 

img_5825.JPG
Tipikus egyiptomi ételeket rendeltek nekünk. Volt bárány, csirkehús meg mindenféle, aminek nem tudom a nevét :) Finomak voltak tényleg. Elég erősen fűszereznek, de bírtam.
Másnap munka után elvittek minket a piramisokhoz. Hang és fény játék kíséretében nézhettük meg az építményeket. A 35 perces utat, több mint egy óra alatt tettük meg, akkora dugó volt mindenhol. Hogy őszinte legyek, számomra nem volt nagy durranás. Azt gondoltam, hogy nagyobbak. Lehet túl messze voltak és csak azért. Ez már sosem fog kiderülni!
A show keretein belül történeteket meséltek a fáraokról. Igazi turistacsalogató program. Ha valaki arra jár érdemes megnézni. Szép színesen kivliágítják őket :D

p.jpg

Az est további része számomra teljesen felejthető volt. A piramisok után elhívtak minket még egy italra. 3 órát kocsikáztunk, mire végül a szálloda bárjában kötöttünk ki ,mert vagy zárva volt az adott hely, vagy nem tetszett a helyieknek valamiért. Az est csattanója, hogy a gyomrom nem tolerálta már az ételeket és/vagy a szagokat/port/szmogot/állandó rázkódást az autóban. Egy idő után, mikor már nagyon rosszul voltam, szóltam a a házigazdáinknak és így kötöttünk ki a szálloda bárjában. Az esetleges bacikat, vírusokat lefertőtlenítettem és kicsit jobban is lettem éjfélre.
4 óra alvás után eljött a hazautazás napja (éljeeeeen!) A taxit megint intézték nekünk, de valaki valamit összekevert, így fél 7 helyett 7re jött a taxi. Nem volt gond végül, mert kiértünk így is a reptérre időben. És akkor megkezdődött az egész út, számomra legrosszabb része. Nem gondoltam volna, hogy európaiként nehezebben jutok haza, minthogy Egyiptomba beengednek.

Hazafelé Münchenen keresztüli átszállással tudtunk csak jönni. Összeszámoltuk. Összesen 4 biztonsági ellenőrzésen estünk át, volt ahol konkrétan az alsóneműmbe is belenyúlt kicsit a fátylas néni (sose tudni végülis, ki hova rejt dolgokat, hallottunk  már meglepő dolgokat), 7 alkalommal nézték meg az útlevelünket. Na, de ha én konkrétan 'gyanúsnak' nézek ki, akkor ezek után kétnaponta meglátogatom a szolit, hogy rá is szolgáljak a titulusra….
Értem én, hogy ez értünk van, hogy ne történjenek bizonyos atrocitások, de ezt egy kicsit soknak vélem. Tudom, tévedek és örülnöm kéne, hogy ennyire megnézik az embert. Valószínűleg a fáradtság/kialvatlanság is közrejátszott, hogy besokalltam. 
Hazafelé Kairóból Münchenbe Egyptairrel jöttünk. Kaja megint a szokásos volt, csirke/marha, rizzsel, zöldséggel, süti. A München-Budapest járat már Lufthansa volt. Érzékelhető volt a különbség.

Mindent egybe véve: mivel nem nyaralni mentem, hanem dolgozni, így nem panaszkodom, mert a kollegák nagyon segítőkészek voltak, vigyáztak a biztonságunkra, elvittek vacsorázni, várost nézni.Főleg úgy, hogy egyedül ki nem mertünk volna jönni a szállodából sem. Nem is ajánlatos.

DE nagyon örülök, hogy itthon vagyok épségben (azt nem mondom, hogy egészségesen sajnos) és hogy Magyarország a hazám. 

Köszönöm, ha elolvastad

Szólj hozzá

egyiptom kairo üzleti út nilus