Régi vágyam volt eljutni New Yorkba. Úgy tűnt, hogy idén meg is valósíthatom. Viszonylag korán elkezdtük a repjegy- és szálláskeresést, és miután több helyen is körbenéztünk végül az Austrian Airlines-nál vettünk repülőjegyet. Nekem mindegy volt, hogy hol szállunk át és melyik new york-i reptéren tesz le a gép, csak érjünk oda:)  így végül bécsi átszállással a newark-i reptérre érkeztünk. Na, de ne szaladjunk ennyire előre.

Mindent megterveztünk előre. Megigényeltük az ESTA-t. Mivel magyar állampolgároknak nem kell vízum, így elég ezt igényelni. Ajánlatos a hivatalos oldalukon megtenni ezt (https://esta.cbp.dhs.gov/esta/), különben rászámolnak még pár dollárt a különböző irodák.

Az ESTA után megvettük az Austrian Airlines oldalán a repjegyeket, majd a booking.com-on foglaltunk szállást.

Ahova lehetett online belépőket venni, megvettük. A transzferbuszt is előre megszerveztük, hogy ne a reptéren kelljen keresgélni (bár biztos nem lett volna az sem rossz). Így azért egyszerűbb volt nekünk.

Készen álltunk az indulásra. Október 8-án reggel 8:30-kor indult a gép. Indult volna, de a nagy köd miatt majdnem 9 óra volt mire elindult. Budapest-Bécs fél óra. Éppen, hogy végig szaladtak a stewardessek a kávés/teás kocsival, már le is szálltunk.  A következő járatra a boardingunk 9.30-kor kezdődött, úgyhogy megkezdtük a gyorsított tempót. Mert nyilván másik terminálból indult, nyilván a terminál végéből és nyilván volt még határellenőrzés is… Rákapcsoltunk a sebességre és odaértünk. Na, de ekkor még nem volt nyugi, ugyanis egyikünk jegyén úgynevezett random security check jelzés volt. Ami 4 db S betűvel volt jelezve a jegyen-, mint utóbb kiderült. Miután megtörtént a random check, mindenki felszállt sikeresen a gépre. No, ezután 9 óra semmit tevés következett.

Előre vettünk ’helyjegyeket’ a gépre, hogy ne kelljen idegenek mellett ülnünk. Boeing 767-es géppel mentünk és egy sorban 7 ülés volt (2-3-2 felosztásban). Odafelé a 30. sor környékére vettünk helyet a baloldalra. Kb fél óra késéssel indultunk. Elég kényelmes volt a szék, előttünk monitor. Volt jó pár film rajta, sorozat, zene, gyerekeknek játék. Felszállás után kaptunk egy kis zacskó chipset/ropit, 
majd jött az ebéd. Repülős kajához képest nem volt nagyon szörnyű:)
 Folyamatosan hozták az üdítőket is, szomjan sem haltunk. Leszállás előtt kaptunk még egy szendvicset meg valami puding szerűséget.

Ottani idő szerint 13:50-re kellett volna megérkeznünk. Sikerült is, 1 perc késéssel. Nagyon sima út volt. Szinte nem volt sehol sem turbulencia. Hosszú, de jó volt:)

Leszállás után mentünk határellenőrzésre. Levették az ujjlenyomatunkat, ’gyönyörű’ fotót készítettek rólunk, tettek fel pár kérdést és már bent is voltunk az USA-ban. A csomagunk elég hamar meglett, felszedtük és még mielőtt kiértünk volna volt egy újabb ellenőrző pont, ahol beszedték a még a repülőn kitöltött kis papírunkat (ki kellett tölteni a nevet, azt, hogy hol szállunk meg illetve volt pár kérdés a pénz mennyiségére és egyéb dologra vonatkozólag- van e nálad étel pl).

Miután túl voltunk minden hivatalos procedúrán, elmentünk megkeresni a shuttle buszt, amire előre vettünk jegyet. Na, arra jó sokat vártunk- eleve mire sorra kerültünk, majd mire küldték értünk a buszt. Mivel nem csak mi voltunk a buszban (shared van volt) igy másfél óra volt mire eljutottunk a reptérről a szállásra. De megérkeztünk. Ez volt a lényeg. A szállás nem volt sajnos egy Hilton, de arra elég volt, h tudjunk aludni (kényelmes volt az ágy) és fürödni. Úgyis csak az éjszakákat töltöttük ott. Kicsi volt, de tiszta és rendezett. Viszont az aznapra még betervezett program elmaradt, mert már elég késő volt és esett az eső. A Matthew hurrikán hozott egy kis esőt New York-ba is :(

Vasárnap, az első napunkon kissé felborultak a tervek. Szélvihar, eső fogadott. Matthew.... Greenwich Village ugrott:(  Viszont, hogy mégse üljünk a szállodában, a terv többi részét teljesítettük. Elmentünk a Washington Square Park-ba- cuki mókusok voltak mindenfele

végig sétáltunk a 5th Avenue-n, beültünk a Flatiron Buildingnél egy igen remek teázóba (ilyen teázó kellene hozzánk is!), megtekintettük az Empire State Buildinget és a nap hátralévő részét a Macy’s-ben, a Victoria Secret’s-ben és hasonló helyeken töltöttük :D Legalább ezekben nem esett, és hideg sem volt. ;) 

Kora estére elállt az eső.

Hétfőn szerencsére ragyogó napsütésre ébredtünk, bár kicsit hűvös volt. De legalább nem esett. Reggeli után, a metró aluljáróban megvettük a heti metrocard-ot (fejenként ez 32 dollár volt)

 elindultunk a Battery Parkba , ahonnan az ingyenes komp indul Staten Island-ra. A komp jobb oldaláról teljesen jól látható a Szabadság szobor.  Az út kb 20 percig tartott és még a kompon is volt wifi :D Egyébként itt jegyezném meg wifi mániásoknak (én magam is az vagyok), hogy szinte mindenhol van ingyenes wifi a városban.

Staten Island-en nem nagyon mászkáltunk, mentünk vissza Manhattan-be. Kicsit körbe jártuk a Battery parkot, beültünk picit melegedni, ittunk egy kávét majd mentünk tovább a Broadway/Wall street irányába. Éppen valami food festival volt. Azon végig mentünk, de az utca elején még megnéztük a Charging Bull-t, a kötelező fotókat elkészítettük.

A food festival végénél lekanyarodtunk a One World Trade Centerhez. Gyönyörű épület! Megtekintettük a 9/11 Memorialt , majd betértünk a Wall Street-re 

Mivel meglepően gyorsan végeztünk a látnivalókkal, így bepótoltuk a szombaton elmaradt pár programot. Először a Grand Central Terminal-hoz mentünk. Valahogy nagyobbnak képzeltem, de azért szép:)

Megnéztük, lefotóztuk majd elmentünk a Central Park egyik részére, ahol megnéztük az Alice in Wonderland nevezetű szoborcsoportot. Mondanom sem kell, hogy képet alig lehetett csinálni, annyi gyerek csüngött a szobrokon. Kicsit sétáltunk a parkban, eljutva a Metropolitan Museumhoz, onnan pedig a Guggenheim Museumhoz. Be akartunk menni, de ¾ 6ig volt csak nyitva … Majd legközelebb :)

A szállásunkhoz közel volt egy Whole Foods Market nevű bolt-szupermarket, állítólag Amerika legegészségesebb szupermarket hálózata. Mondjuk tele volt édességgel, de legyen. Elhiszem :) Volt rengeteg minden benne, a legjobban az tetszett, hogy súlyra lehetett főtt ételt/levest/salátát venni. Csak kimerted a levesedet vagy megpakoltad  a dobozkádat étellel, a kasszánál lemérték, és annyit fizettél, ahány deka volt (persze meg volt adva, hogy pl 10 dkg X dollár-ehhez mérten pakolgathattál) Összeválogathattál az adott kajákból vegyesen bármit. És akkor itt térnék ki az árakra és az adókra. Számomra furcsa, hogy a termék árába (legyen szinte bármiről szó) nem számítják bele az adót. Tehát, ha 10 dollárért veszel valamit, az a kasszánál nem 10 dollár, hanem pl 11,38 dollár. Érdekes.

A másik a borravaló. Elvárják. Sőt, ha nem adsz, mondják is, hogy adjál. Valahol ki is van számolva, hogy mennyit kell adnod. Kicsit erőszakosnak vélem ezt igy magyar szemmel, de biztos ott ez a megszokott. Nem tudom….

A keddi program első állomása a Rockefeller és környéke volt. Aznap nyitották meg a koripályát, volt egy kis showműsor

Még itthon eldöntöttük, hogy felmegyünk a Top Of The Rock-ra, ahonnan a 67. emeletről lehet látni a várost. Lélegzet elálltó volt. De tényleg. Még itthon megvettük a jegyeket, úgyhogy nem kellett sorba állni. Volt egy kis security check és már vittek is fel minket lifttel. Olyan gyorsan ment a lift, hogy a fülem is megérezte :)

Egy jó órát töltöttünk fent, csináltunk rengeteg képet. Az itthon megvásárolt online jegy 32 dollár volt fejenként. Minden pénzt megért szerintem.
Amikor végeztünk, megebédeltünk a Rockefeller aljában, majd indultunk tovább a következő programra. A Madame Tussauds-ba 4 órára vettünk jegyet, igy előtte még volt időnk. Bementünk az M&M’s Worldbe. Szerintem a londoni jóval nagyobb, de azért itt is találtunk dolgokat  A kedvencem a limitált kiadású kókuszos M&M’s volt, kaptunk kóstolót is belőle.

Ezután benéztünk a Disney Store-ba, de ez is tényleg sokkal, de sokkal kisebb, mint a londoni. Nem baj, itt is jártunk :) és aztán jött a viaszmúzeum. Itt sem kellett sorban állni a jegyért, mert itthon megvettük, szóval mehettünk is be azonnal. Jó volt, tetszett, de erre is azt mondom, hogy én azt hittem, hogy sokkal nagyobb, ha már egyszer ’New York’. De nem csalódtam végül is. Csináltunk sok képet a ’sztárokkal’, elhülyéskedtünk :) Az online jegyvásárlásról annyit, hogy itt is az adó nélküli összeg volt feltüntetve, mikor vettük a jegyeket és megdöbbenve vettük észre, hogy nem annyi, amennyi….
A viaszmúzeum előtt még jártunk a Times Squaren, illetve utána is visszamentünk, mert elfelejtettünk bemenni a Hershey's boltba. Már ahogy beléptél a boltba, tömény csokoládé illat fogadott. Sajnos sok mindent össze lehetne ott vásárolni. A boltból kilépve még megtekintettük az esti fényben tündöklő Times Square-t, ahol az egyik zebránál összefutottunk egy ott dolgozó magyar sráccal :)

Szerdán Brooklynban kezdtük a napot. Manhattan híd, Brooklyn híd. Utóbbira fel is mentünk. Nagyon klassz volt.

A délutánt pedig a Central Parkban töltöttük. Mielőtt bementünk volna a parkba, megkóstoltuk a Dunkin Donuts fánkot. Őszintén szólva nem voltam elájulva tőle. A parkban, amit lehetett/tudtunk megnéztünk. Gyönyörű! Nagyon tiszta, rendezett.

Szerda este becsomagoltunk hazafelére. Ami furcsa volt még, hogy nem nagyon találtunk szuvenír boltokat….Pedig a főbb nevezetességeknél megfordultunk.

Csütörtök már a hazaútról szólt. Reggel még beugrottunk reggelizni az egyik közeli kávézóba, mert már untuk a szállodai reggelit. Ejtőztünk picit és ¾ 1-re jött értünk a shuttle busz. (https://www.goairlinkshuttle.com) Percre pontosan ott volt. Mi voltunk az elsők, akiket felvett. Még egy jó órát tekeregtünk a városba, mire összeszedtük a többi utast. De simán kiértünk a reptérre időben.

Utunk szerintem legviccesebb jelenete a fóliázás volt a reptéren. Ilyen esküszöm, hogy még a filmekben sincs. :D Megkérdeztük, hogy lehet-e a bőröndöt fóliáztatni. Mondta a biztonsági hölgy, hogy elvileg lehet, bár nem biztos, hogy az ember itt van ma. Megnézi. Kb 5-10 percig keresték hárman, mire meglett. Megjelent egy nagy darab fóliával és ketten csomagoltak egy bőröndöt, pörgetve, forgatva, kissé dobálva.  Aki látta, az a csodájára járt…. Szerintem nem divat ott a fóliázás :D

Csak hogy ne legyen minden tökéletes hazafelé sem :P: amint beértünk a terminálba, beültünk enni. Mivel délben nem ettünk, igy már éhesek voltunk. Leültünk, megrendeltük az ételt, majd megszólalt a tűzriadó.  A legdurvább, hogy olyan volt, mintha minden napos dolog lenne, mert senki meg sem mozdult, ugyanúgy ült, mászkált mindenki. Gondoltam kiürítik a terminált vagy hasonló, de semmi. Kb negyed órán keresztül visított a riasztó, néha bemondták, hogy vizsgálják, türelmünket kérik. Majd lekapcsolták, bár állításuk szerint nem találták még meg akkor az okot, amiért bekapcsolt a riasztó.
A gépünk hazafelé viszonylag időben indult, Bécsbe fél órával előbb meg is érkeztünk. Az ételek ugyanúgy ehetők voltak a gépen, szintén kettes helyen ültünk, bár én rengeteget szenvedtem, mert sehogy sem volt kényelmes.

 Budapestre tartó gépünket simán elértük, főleg, hogy késve is indult.
Azóta (legalábbis én) próbálunk visszaállni. Most ez igy valahogy nehezen megy. De alakul :)

Köszönöm, ha elolvastad. Ha nem, akkor magadra vess, nem fogom elmesélni: D